2011. február 27., vasárnap
Sütőtökös mákmuffin sárgabaracklekvárral töltve- gluténmentes
Hozzávalók 12 muffinhoz:
- 400 gr darált mák
- 4 tojás
- 150 gr sütőtök reszelve, nyersen. Akkor sem történik semmi, ha előre megsütjük, de nem szükséges
- 80 gr mazsola
- fél teáskanál fahéj
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál méz
- sárgabaracklekvár a töltéshez
- 3 evőkanál nádcukor vagy nyírfacukor - vaj vagy kókuszzsír a formák kikenéséhez
Elkészítés:
1. A sütőt előmelegítjük 180 vagy 200 fokra, ez attól függ milyen sütőt használunk. Én légkeverésest használtam. A recept azt mondja süssük fél óráig. Ha így járok el, akkor megég a sütemény. A fotón is látszik, hogy enyhén túlsült, de még nem lett baj. Ez azért lett így, mert be akartam tartani a receptet és nem őriztem a muffinokat.
2. Egy tálban összekeverjük a mákot a sütőporral és a cukorral. A másik tálban pedig a tojást a mézzel. Ezután hosszátesszük a mákhoz és hozzáadjuk a sütőtököt, a mazsolát és a fahéjat is. Jól összekeverjük.
3. Egy kanállal beletesszük a tésztát a formákba, úgy hogy csak az aljába rakunk először, majd rákanalazunk egy kevés lekvárt és megint a tésztát.
4. 180 fokon légkeveréses sütőben 20 percig sütjük.
2011. február 24., csütörtök
Avokádó papaya saláta
Fel lehet szolgálni pirítós kenyérrel is, bár mi kenyér nélkül ettük.
Hozzávalók 4 személyre:
1 avokádó
1 papaya
1 csokor rukkola
fél csokor friss korianderzöld
1 gerezd fokhagyma
chili paprika ízlés szerint
30 g friss gyömbér
fél narancs
1 evőkanál zöldcitrom lé
Elkészítés:
Az avokádót és a papayát meghámozzuk, félbe vágjuk, kimagozzuk és felkockázzuk. A fél narancsnak a levét és egy evőkanál zöldcitromlevet ráöntjük a papayára és az avokádóra.
A fokhagymát és a gyömbért picike darabokra vágjuk. A chilipaprikát kimagozzuk és szintén feldaraboljuk. Ezután a gyömbért, a fokhagymát és a chilit hozzátesszük a salátánkhoz. A végén hozzákeverjük a korianderleveleket és a rukkolát. Rögtön tálalhatjuk.
Ez az étel lehet előétel is. Nagyon gyorsan elkészül, körülbelül 20 percre van szükségünk az elkészítéséhez.
2011. február 22., kedd
Alkonyi László: Vigyázz, kész, rajt: Bor!
Az Erdélyi Naplóban megjelent Dorozsmai Endre barátom könyvkritikája. Szeretném ide is beilleszteni, szerintem érdemes végigolvasni.
Bor és filozófia
(Alkonyi László új könyvéről)
Mottó: „…feladattal érkeztünk a világra, s minden nép, amely elveszíti a küldetését, önmagát veszejti el.” (Alkonyi László)
Alkonyi László a magyar borszakírás egyik – ha nem „a” – legjelentősebb alakja. A már életében legendává váló, 1927-ben született Michael Broadbent, az egyetemes borszakírás doyenje Alkonyi első könyvét, a „Tokaj – A szabadság bora” című művet a világ valaha írt 10 legjobb borkönyve közé sorolta. A „Borok és birtokok” című kötete páratlan alaposságú helyzetképet adott a kétezres évek elejének magyar borászatáról. A 2004-ben napvilágot látott „Tokaj – Dűlőmitológia” előkészítette a borvidéknek a dűlőszelektált száraz borok felé fordulását, a több évszázados hagyományok újjáéledését. A „Tokaj – Iránytű borkedvelőknek” című könyve 2009-ben jelent meg s nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a tokaji borvidék minden számottevő birtokát bemutassa. Az Alkonyi által főszerkesztett Borbarát, a legjelentősebb szakmai magazin volt(?) másfél évtizedig, egyelőre úgy tűnik, hogy forráshiány miatt e pótolhatatlan orgánum megszűnik.
A múlt év végén jelent meg a szerzőnek az eddigiektől merőben eltérő hangvételű kötete, a „Vigyázz, kész, rajt: Bor”, melyben érdekes és izgalmas szemantikai, hermeneutikai kitérők mellett anekdotázik, mesél borral kapcsolatos élményekről, borászokról, jelenségekről, az angolszász és a francia kóstoló-attitűdről, a barrique-technológiáról, a dűlők jelentőségéről és azok klasszifikációjáról, a borok fajta-centrikus megközelítésének veszélyeiről, Istenről, emberről, hagyományról és borról. A könyv úgy olvasmányos és könnyen fogyasztható, hogy közben fontos igazságokat mond ki és helyenként társadalomfilozófiai magaslatokba emelkedik. Hadd idézzem elsőként egyik kedvenc passzosomat, mely jól visszaadja a könyv alaphangulatát. „Nem is olyan régen a mindennapi élet még négyes harmónián nyugodott. A harmónia négy lába a kapálásból, a szalonnából, a vöröshagymából és a borból állott. Olyan szép egyensúlyban voltak egymással, amilyenben napjaink halandói csak ritkán lelhetik örömüket. Rendjén is mentek a dolgok egészen addig, amíg a csodálatos együttesből az urbanizáció ki nem rántotta a kapálást. Ettől a perctől kezdve a szalonnából koleszterin, a hagymából büdösség, a borból pedig alkohol lett, és az összhangzat hosszú időre megsemmisült.”
A szerző Tokaj kapcsán vetette papírra a hagyomány lényegével kapcsolatos gondolatait, melyek az élet más területein, a bortól eltérő létszegmensekben is igencsak érvényesek: A hagyomány nem más, mint múltbéli örökségünknek azon szeletei, amelyek hasznosak, szépek és értékesek a jelenkor és a jövő számára. Az ezen kívül eső dolgok alkotják elhagyandó hibáink csokrát. Egy pusztuló kultúra sokszor éppen azért pusztul, mert örökségéből nem tudja kiválasztani mindazt, ami hasznos, szép és értékes, így jövőképét elveszíti, és a jelenéhez sem tud hasznosan, szépen és értékesen közeledni. Hagyományaink felismerése, valódi önmagunk megtalálása mindazonáltal nehéz és sokszor fájdalmas folyamat – még egy olyan örömteli dolog környezetében is, mint a bor.”
Végül pedig álljon itt egy idézet a szabadság és a bor összefüggéséről, mely egyben arra is rámutat, hogy mennyire ember- és értékgyilkos a szabadság álprófétái, a globalizátorok, a szabad piacra hivatkozó monopol-kapitalizmus képviselői által népszerűsített profit-centrikus világszemlélet: „A szabad ember az, aki a környezetéből ki tudja emelni a bennük szunnyadó teljességet, ha úgy tetszik: az istenit. Én tehát nem akkor vagyok szabad, ha azt teszem, amit akarok, hanem akkor, ha a tulajdonomban lévő hatalmas márványtömbből – aminek legtökéletesebb formája a benne szunnyadó Vénusz-szobor – kibontom a szépséges testet, a tökélyt. Ehhez idő kell, tudás, tehetség, szándék, tapasztalat és szorgalom. És még valami: el kell tudnom szakadni az anyagias szempontoktól. Nem mérlegelhetem, hogy mennyivel több pénzt keresnék, ha a márványtömböt vékony lapokra szeletelném, és eladnám járóburkolatnak.
A nagybetűs borkultúra csak ott születhet meg, ahol megkapaszkodhat a régi görögök szabadságfogalma, ahol az életöröm találkozhat az alkotás teljességével.”
Talán e három, egyáltalán nem véletlenszerűen kiválasztott idézetből is kitűnik: Alkonyi könyvét nemcsak a borrajongóknak érdemes elolvasni, hanem mindenkinek, akinek fontos a magyar hagyomány, a múltba ágyazott magyar jövő, az értékteremtés, az Isten – ember – föld háromszög szerves kapcsolatának újjáélesztése.
A könyvet a szerzőnél lehet megrendelni: laszlo.alkonyi@borbarat.com.
Dorozsmai Endre
2011. február 17., csütörtök
Acquacotta- toszkán zöldségleves
"Toscana tőzsgyökeres konyhája kiegyensúlyozott: egyszerű és mégis rafinált. Nem kelt nagy feltűnést, ugyanakkor csupa humor és irónia, éppen olyan, mint az itt élők. Lankás dombok, olajfaligetek, csöndes hegyek ontják a lombok és a zöldfüvek illatát. "
Claudia Piras: Olasz kulinária
A toszkán konyha egyszerű és természetes, mégis sokoldalú és egyáltalán nem unalmas. A toszkánok azt állítják, hogy tőlük ered az olasz fagylalt. Szerintük Bernando Buontalenti reneszánsz építész találta ki egy bankettre.
Toscana ismert a különösen változatos kenyereiről. Pana di granturco- hosszúkás kukoricakenyér, Pan di ramerino- rozmaringos kenyér, ez általában a Húsvéthoz kötődik és kereszt szokta díszíteni, Fiandolone- gesztenyelisztből és rozmaringgal készül, Pane con l'uva - szőlős kenyér, általában ősszel készül. Még sokáig lehetne sorolni a toszkán kenyereket, de most csak ennyit említenék meg.
Régebben a falvakban hetente egyszer felfűtötték a szabadon álló kemencét, hogy az egész falu számára megsüssék a kenyeret.
A vidék ismert a rendkívüli minőségű olívaolajairól is. Csak érdekességképpen, a toszkán olajbogyók: Moraiolo, Leccino, Frantoio, Pendolino. Az itt készült olívaolajok fűszeresek, diósak, valamennyire borsosak is.
Mielőtt rátérnék a levesre nem tudom kihagyni a toszkán borokat. Ez külön bejegyzést érdemelne, de ezt majd akkora tartogatom, ha részt vettem egy toszkán bortúrán. Az itt készülő borok az egész világon ismertek. Chianti, Brunello és Vino nobile a három legismertebb toszkán bor. Az itteni szőlőfajta pedig a Sangiovese.
(Olaszországban is megjelenik a Mészáros- Rohály Borkalauzhoz hasonló boratlasz a Vini d' Italia, mely hasznos útitárs lehet egy olaszországi bortúrához.)
Acquacotta
A receptet egy online olasz nyelvleckében találtam, melyet Stefano blogján rendeltem meg.
Hozzávalók 4 személyre :
- kevés olívaolaj
- 2 db. vörös hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 erős paprika
- 2 db. sárgarépa
- 2 szárzeller
- 6 db. érett paradicsom
- 1 l víz
- reszelt parmezán, esetleg Grana Padano
- só
- a tetejére pirított kenyér vagy posírozott tojás
Elkészítés:
1. Egy serpenyőben olívaolajon a fokhagymát, a hagymát és a felszeletelt erős paprikát megfuttatjuk, majd mikor szép színük lesz, akkor alacsony tüzön tovább pároljuk.
2. Hozzáadjuk a szárzellert, a répát és a paradicsomot. Ízlés szerint sózzuk.
3. Felöntjük a vízzel, majd főzzük tovább körülbelül 15 percig. A leves akkor van készen mikor a többi zöldség is megpuhul.
4. Mi a posírozott, más nevén a buggyantott tojást úgy készítettük el, hogy feltettünk vizet forrni, melyet megsóztunk, még forrás előtti állapotában egy merőkanállal óvatosan a tojást a vízbe engedtük. (Szerintem ízlés kérdése, hogy mikor van kész, ki mennyire szereti megfőzni.) A tojás posírozásának egy ügyesebb változata, de szerintem ehhez nem árt egy kis gyakorlat, hogy a majdnem forrásban lévő vizet egy fakanállal jól megkavarjuk és a tojást az örvény közepébe ütjük. Ha jól csináljuk akkor a tojás nagyon szép lesz.
5. A levest melegen tálaljuk reszelt parmezánnal és a tojással vagy a pirítós kenyérrel. A toszkánok gyakran tálalják szép rusztikus tányérban.
2011. február 15., kedd
Irodalom
Én is válaszoltam, ide is beillesztem, hátha valakit érdekel.
01 – A múlt év legjobb könyve
Karácsony Benő: Napos oldal
02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad
Egyenlőre nincsen ilyen könyv.
03 – Kedvenc könyvsorozat
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána, Édes élet Itáliában, Szép Toszkána
04 – A sorozat kedvenc része
Édes élet Itáliában
05 – Boldog leszel ettől a könyvtől
Anthony Capella: A szerelem étke
06 – Szomorúvá tesz
Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
07 – Leginkább alulértékelt könyv
Joanne Harris: Csokoládé
08 – Túlértékelt könyv
Kertész Imre: Sorstalanság
09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis
Agatha Cristie: Tíz kicsi néger
10 – Kedvenc klasszikus
Hérodotosz: Görög- perzsa háborúk
11 – Ami nagyon nem tetszett
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei
12 – Amit valaha szerettél, de most már nem
Stephen King
13 – Kedvenc író
Több van. Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Alessandro Baricco.....
14 – Kedvenc könyv az írótól
Krúdy Gyula: Szindbád, Alessandro Baricco: Selyem, Gárdonyi Géza: Öreg tekintetes
15 – Kedvenc férfi karakter
Szindbád (Krúdy Gyula)
16 – Kedvenc női karakter
Zboróy Blanka (Jókai Mór: Egy az Isten)
17 – Kedvenc idézet könyvből
Hosszú lesz, de érdemes elolvasni.
"Mégis, mit szeretett Szindbád?
Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.
A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.
Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.
A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovarművésznőjének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott.
Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.
Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú, sokgyermekes nőknek szerelmet vallani, hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen, zegzugos utcán kis ablakokon bekandikálni, hogy vajon mi történik az éji mécses világítása mellett.
Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó fiatal leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt nőt hercegasszony módjára körüludvarolta, a finomtalan kézhez verset mondott.
Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény - ha egyszer rózsaszínű trikóban játszhatott volna a magasban a trapézen! - ha orgonista lehetett volna a hercegi kastélyban - ha gyóntatóatya a jezsuiták templomában! Keresett nőorvos Pesten vagy a nőneveldében fiatal tanár! Éjjeli lámpa a Sacré Coeurben vagy nagybetű az imádságban, amelyet a nők kedveseikért mondanak a ferencieknél. Ablaküveg, amelyen át csókot küldenek, szentképecske a párna alatt, selyemszalag a vállfűzőben és rejtegetett költő, akinek műveit fiatal nők titkos helyen olvassák.
És mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott. Nem vigasztalta a százhét nő, aki viszontszerette, aki képzelődésében kábult emlékezésbe ringatta, aki mindegyik hozott magával valami újat, alig megérthetőt és sohasem elfelejthetőt: egy hangot, egy mozdulatot, egy illatot, egy furcsa szót, egy sóhajt... Hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak. Akiket mind szeretni szeretett volna. Akikre egyszerű látás után is úgy gondolt, mintha csak a kezét kellene kinyújtani értük. Szenvedélyesen, rajongva, halántékban lüktető vérrel vette számon a nőket a városban - a hervatag szépeket, mielőtt elhervadnának; a nyílóban levő tearózsákat, akik gondtalan elbizakodottsággal, rózsaszínű füllel, jószagú nyakkal, párnás tenyérrel és keletiesen elkényeztetett tekintettel néztek el Szindbádunk feje fölött; a zárt bimbókat és mezei vadvirágokat, akik friss szájukból másoknak adták a forrásvíz gyanánt bugyborékoló kacajt, és a művésznőt, aki már sokat szeretett. Az életörömtől jajgatva, torkában dobogó szívvel járt-kelt a világban, mikor a nők tavasszal és nyáron új ruháikat felvették. A pesti hölgy fehér blúza és az utazónő zöld szoknyája, olcsó cipőcskéje a hivatalnoknőnek és a fodrásznő fekete köténye, nagy tollai a negyvenéves dámának és az ápolónő fehér ruhája, a budai elszegényedett grófnő fekete nyakkendője és a színésznő trikónadrágja, a páholyban a gyöngyházlátcsövet tartó asszonykéz és a társaskocsi magas hágcsójára felkapaszkodó női láb, zsidónők turbékoló kacagása és az áhítatosan meghajló fehér nyak a szent budai templomokban: ó, sokat foglalkoztatták Szindbádot, amíg élt... Ám ruhátlanul egyformák a nők, s a boldogtalan Szindbád erre sohasem gondolt."
Krúdy Gyula : Szindbád
18 – Csalódtál benne
Paulo Coelho
19 – Legjobb adaptáció
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember. 1957 Henry Fondával
20 – Kedvenc romantikus
Alessandro Baricco: Seta (Selyem), Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter
21 – Gyerekkori kedvenc
Egri csillagok
22 – Kedvenc saját könyved
Még nincsen.
23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra
Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen
24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
Makkai Sándor: Magyarok csillaga
25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni
Zboróy Blanka (Jókai Mór: Egy az Isten)
26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben
Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben
A gyilkosság
28 – Kedvenc könyvcím
Meghalt a szép galamb...
29 – Mindenki utálta, kivéve te
Vörös postakocsi (Krúdy Gyula)
30 – Abszolút kedvenc könyv
Henryk Sienkiewitz: Quo vadis
Az éjjeliszekrényem egy évvel ezelőttről
2011. február 11., péntek
Díjakról...
A díjat szeretném továbbítani:
Orsinak, a Mi Öten c. blog szerzőjének.
Cafe Cinnamon-nak.
Gál Edithnek.
Eve and Apple- nek
A másik díj:
A díj továbbadásának szabályai:
1. Köszönd meg annak akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogodra.
3. Linkeld be akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogodnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk bejegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.
Magamról 7 dolog:
- Nagyon szeretek sportolni. Futni, úszni, görkorcsolyázni, síelni, jégkorcsolyázni, túrázni, evezni. Van búvár merülési engedélyem és íjam is. Bár ez utóbbi két sporttág erősen gyakorlásra szorul.
- Állandóan olvasok valamit. Szinte minden könyv érdekel, ami a kezembe kerül, de a legkedvesebb számomra a 20. századi konzervatív magyar irodalom.
- Nagy álmom, hogy egyszer lefutom a marathont.
- Szeretek utazni, a világ minden tájára elutaznék szívesen. Éppen most tervezgetjük a családi nyaralást. :)
- Szeretek nyelveket tanulni, most éppen olaszul tanulok.
- Persze nem utolsósorban szeretem a jó bort és a különleges ételeket.
- Különösen érdekel a politika és a történelem.
Alexandrának, akinek a blogját nagyon szeretem a sok egészséges recept miatt.
Piszkének a Süt, főz, Piszke blog tulajdonosának. Szeretem a blogot a csodálatos fotókért, az ételekért és desszertekért. És azok a felejthetetlen macaronok! Egyszer én is fogok készíteni. :)
Praktikák sok gyerekhez nevű blog írójának. (Én is szeretnék sok gyermeket. :) Most 3 csemetém van.)
Andinak a Gluténmentesen blog szerzőjének.
Vestának. Ígérem gyakrabban fogok írni a Konyhasónaplóba.
Két cica konyhájának. Nagyon szép az oldal és kellemes a hangulata. Szeretem.
Alíznak, a Fakanálforgató Tollforgató blog tulajdonosának. Alíz, Réka és Edith megismertették velem az Erdélyi Konyhát. Az új számból vettem is 3 példányt, hogy ajándékozhassak belőle. :)
2011. február 7., hétfő
Teljes kiőrlésű krumplilángos
Hozzávalók:
- 200 ml langyos tej
- 2 kávéskanál só
- kevés cukor
- 250 gramm főtt krumpli
- 200 gramm teljes kiőrlésű búzaliszt
- 300 gramm finomliszt
- 20 gramm friss élesztő
Elkészítése:
Kenyérsütőgépben: Így végtelenül egyszerű a dolog. Tészta programon 20 perc dagasztás, majd 50 perc kelesztés. Ezután 1 cm vastagságúra nyújtjuk és 12 darabra vágjuk. Hagyjuk még kelni körülbelül egy negyed órát. Ezután a széleit meghúzkodjuk és közepesen forró olajban szép aranybarnára sütjük. Tálalhatjuk tejföllel, sajttal, fokhagymával, ez már ízlés kérdése.
A gyerekeknek is nagyon ízlett. Még délelőtt elfogyott az összes lángos.
Ha nincs kenyérsütőgépünk, akkor a következőképpen járunk el. Egyébként nekem sincsen és úgy érzem nincs is rá szükségem.
- A burgonyát puhára főzzük. Langyos tejben az élesztőt felfuttatjuk egy nagyobb csipet cukorral. A lisztbe belekeverjük a sót, majd hozzáadjuk az összetört burgonyát. Ezután jól összedolgozzuk a hozzávalókat és meleg helyen hagyjuk a tésztát míg szépen megkel. Körülbelül fél órára van szüksége.
- Amikor megkelt a tészta 1 cm vastagságúra nyújtjuk és feldarabaljuk. Mielőtt beletesszük az olajba kihúzkodjuk a széleit. Mikor szép aranybarnára sült mindkét oldala papírra tesszük, hogy lecsöpögjön róla a felesleges olaj.
- Azonnal tálaljuk.
2011. február 2., szerda
Patrióta vendéglő- Gyula
Nemrégen Gyulán jártam szenior úszóversenyen. Az egyik barátunktól megkérdeztük hol érdemes enni. A Kisködmönbe nem szerettünk volna menni, mert már voltunk, újra vágytunk. Barátunk azt mondta csakis a Patrióta. A legjobb a városban és csodálatos a halászlé. Mint kiderült, nem minden nap egyforma, de erről később.
A Patrióta vendéglőt egy kedves, szimpatikus házaspár vezeti, ahol a férj főz, a feleség pedig a vendégeket szolgálja ki. A berendezés nagyon kellemes. A teríték piros- fehér - zöld, mely különösen jól esett nekem. A zene is nagyon szép volt. Végre nem a rádió szólt és nem volt TV sem. Erkel Ferenc műveit hallhattuk, többek között a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót. Éreztük ez a hely nekünk való. A felszolgálás tökéletes volt. Gyors volt, pontos, hibátlan.
Lássuk mit is ettünk és ittunk. Nagyon tetszett, hogy finom házi szörpöket lehetett választani, meg is kóstoltunk háromfélét. Az elején volt egy kisebb kellemetlenség, hogy nem lehetett kérni mindent, ami az étlapon szerepelt. Mivel az étlap éppen változás előtt állt, így megértettük a helyzetet és választottunk mást. Sajnos az emberek érdektelensége miatt tűnt el az étlapról néhány izgalmas fogás. Előételnek választottunk főtt- füstölt marhanyelvet rostlapon pirítva. Hibátlan volt, egyszerűen tökéletes. A másik előétel a Patrióta vegyes ízelítő volt Gyulai kolbásszal. Itt is minden rendben volt. Ezután ettünk kőrösi halászlevet házilag füstölt halakból. Ebben sajnos csalódnunk kellett. A hal tökéletes volt viszont a leves sós és híg. Én sokkal jobban szeretem a jó paprikás sűrű halászlevet, mint a hígabb halleveseket. A főételek nekem nagyon ízlettek. Pisztrángot ettem petrezselymes mártással és grillezett zöldségekkel. A hal kitűnő volt a grillezett zöldségek szintén. Nem fagyasztottat, mint sok helyen, hanem friss zöldségeket kaptunk. A tálalás is nagyon szép volt. Ettünk még Erkel rostélyost, mellyel szintén meg voltam elégedve.
A desszert túrós rétes volt Unicum mártással. Nagyon ízletes volt. Sajnos a Patrióta desszertet nem tudtuk megkóstolni, mert nem volt. Ez egy gyümölcsös sajtkrém lett volna.
Összefoglalva a tálalás nagyon szép volt, a kiszolgálás gyors és hibátlan, az ételek a halászlé kivételével rendben voltak. Mivel tudom, hogy az a halászlé tökéletes is tud lenni, ha Gyulán jártok akkor feltétlen a Patrióta kisvendéglőt válasszátok. Nagyon tetszett nekem, hogy jóféle házi pálinkákat lehetett kóstolni, hogy időnként boresteket rendeznek, a házigazdák pedig gondoltak a különböző ételallergiásokra is. Például lehetett volna kölesrizottót választani, amely nagyon egészséges és gluténmentes gabonából készül.
Hoztam néhány képet is. Amikor visszakerülök a számítógépemhez még fogok beilleszteni többet is.